Szávai János honlapjahonlapja

2020. május 02. szombat

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 19:30

Kant, mondja Babits, bebizonyítja az erkölcsi fogalom kikerülhetetlenségét, mert az erkölcstelen politika “végső konzekvenciája olyan destrukció, amely az ellenséges értékekkel együtt megsemmisíti egyúttal mindazt, ami neki magának célja és alapja.”

2019. december 03. kedd

Christa Wolf, Kasszandra, 1983.

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 10:34

Ő is meg lesz verve azzal a vaksággal, amely a hatalomhoz tartozik. Ő se látja majd meg a jeleket. Az ő nemzetsége is elpusztul majd.

2019. szeptember 01. vasárnap

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 12:41

“A magánszférán belül az emberi kapcsolatok, ezt nevezi Aquinói Szent Tamás iusticia commutativanak, az utóbbi években nálunk is drámai módon megromlottak. Érdemes követni Tamás gondolatmenetét az okok feltalálása érdekében. Az ő felfogása szerint a iusticia commutativa egy olyan rendszer része, melynek két másik eleme a iusticia distributiva, vagyis a hatalom és az egyén kapcsolata, valamint a iusticia regalis, az egyén viszonya a hatalomhoz. Ha ezt korunkra és környezetünkre vonatkoztatjuk, akkor a iusticia distributivat illetően nyilvánvaló a hatalom durván negatív szereplése épp a személy méltóságához nélkülözhetetlen szférák, az oktatás, az egészségügy, a kultúra ellehetetlenítésével. De nem kevésbé rossz a helyzet a iusticia regalis esetében, amely épp azt feltételezné, hogy az egyén a maga érdekeinek képviselőjét lássa a hatalom képviselőiben. 1989-ben néhány pillanatig úgy látszott, hogy a kettő, vagyis a mi és az ők találkozik. De a bizalom nem született meg, a szakadás megint éppoly mély, mint a későtotalitárius korban. Az egyén úgy érzi: ellenséggel áll szemben, más szóval feljogosítva érzi magát, hogy ne tartsa be a törvényességet a rablóként megjelenő hatalommal szemben.”

Idézet egy 1996-os nem publikált előadásomból.

2019. augusztus 21. szerda

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 12:27

Immanuel Kant traktátusát, Az örök békét Babits Mihály 1917-ben fordítja magyarra. Előszavában a teljes szkepszis hirdetőit próbálja cáfolni. Véleménye, mint írja, a Kantéval “a fődologban megegyezik. Ez a fődolog: az erkölcs érvényességének gondolata a politikában. Kant ugyanis, írja Babits, bebizonyítja az erkölcsi fogalom kikerülhetetlenségét, mert az erkölcstelen politika “végső konzekvenciája olyan destrukció, amely az ellenséges értékkel együtt megsemmisíti egyúttal mindazt, ami neki magának célja és alapja.”

Naivitás? Bizonyosan. Folytatja mégis a gondolatmenetet, s fölteszi a kérdést: “Az emberiség vak erőit, ösztöneit és érdekeit lehet-e egymással úgy egyensúlyozni, hogy összehatásukban mégis az erkölcs elvei szerinti folyamat képét adják?” Választ is ad rá. “Minthogy ezek a vak erők és érdekek egymással sokszorosan ellentétesek, könnyű belátni, hogy az ellensúlyozás feladata nem megoldhatatlan. Sőt, bizonyos, hogy a történelemben minden jó politikának tulajdonképpeni műve ennek az ellensúlyozásnak legalább részleges megvalósítása volt, ha csak kis területen és megközelítőleg is.”

2018. december 13. csütörtök

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 20:19

Néhány sor A bukásból. Camus vezeklő bírója beszél. Bizonyosan észrevette, hogy a mi öreg Európánk végre helyesen bölcselkedik. Már nem mondjuk, mint a régi együgyű időkben: “Nekem ez a véleményem. Halljuk az ellenvetéseket.” Most már egészen tisztán látunk. A párbeszédet egyszerű közleménnyel helyettesítjük. “Ez az igazság – szögezzük le. – Vitázhat, ha tetszik, de minket ez nem érdekel. Pár év, és a rendőrség úgyis a miénk, az aztán majd megmutatja, hogy nekem van igazam.”  1956-ban jelent meg a regény.

 

2018. december 03. hétfő

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 20:42

Saulus1

2018. január 03. szerda

Hamlet II/2.

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 20:27

Tough this be madness yet there is method in it. Ezt Polonius mondja Hamlet beszédéről. Arany fordításában: Őrült beszéd, de van benne rendszer.

A huszadik században ehhez szoktunk. De most megint? a huszonegyedikben is?

2017. november 02. csütörtök

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 14:37

A nagy fordulat, mondja Freud, akkor következik be, amikor rájön az ember, hogy a viszályokat, az érdekkülönbségeket önkorlátozással tudja megoldani, amikor képes folyamatosan lemondani ösztönei azonnali kielégítéséről. Másképpen kifejezve: amikor úgy dönt, hogy “az idegen és az ellenség szó jelentése már nem olvadhat össze.” Itt érhet véget a barbárság, s itt kezdődhet a civilizáció kora.

2017. október 16. hétfő

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 10:18

Éppen száz éve elent meg a Nyugatban Arthur Rimbaud nagy versének, A részeg hajónak a fordítása. Tóth Árpád tette át magyarra Rimbaud látomásos, rikitóan színes, költői képekben gazdag költeményét. Ennek a fordításnak a stratégiailag legfontosabb helyén olvashatjuk a következő két sort: megvetlek Európa! únt / gátú, ócska föld!

Csakhogy az eredetiben ennek épp az ellenkezője áll: Je regrette l’Europe / aux anciens parapets, vagyis szó szerint : sajnálom a régi mellvédes Európát. Semmi megvetlek, semmi ócska, semmi gát. Sohasem értettem, most sem értem igazán, miért maradt meg az irodalom tankönyvekben ez a látványos, emelkedett, de Rimbaud-hoz csak alig-alig kapcsolódó Tóth Árpád költemény.

A Rimbaud-vers beszélője egy megszemélyesített hajó, amelyik a nagy folyón leúszva kiér a nyílt tengerre, s ott közel jár a legveszélyesebb helyekhez. Remegtem, ahogy megéreztem, alig ötven mérföldnyire tőlem, Behemót és a vaskos Örvény üvöltését, olvassuk, ha szó szerint idézem, a megelőző strófában; itt szólal meg az Európa nosztalgia.

Tóth Árpád itt is szabadon bánik a szöveggel: Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, olvassuk nála, holott Rimbaud hajója csak azon a sarkvidéki tájon kóvályog, ahol közel a nagy tölcsér, a Maelström, ahol közel a gonosz vadállat, és ahol minden mozdulatlan és minden fehér. Létezik persze – tudjuk Dantétól – hideg pokol, de amit Rimbaud csak sejtet, az Tóth Árpádnál már nagybetűs Pokol.

Az igazán problematikus persze Európa megítélése. A részeg hajó többi fordítása, a Kardos Lászlóé vagy a Rónay Györgyé, pontosan adja vissza Rimbaud hajójának érzéseit. Tóth Árpád vajon csak elnézte a Rimbaud szöveget? Vagy csak egyszerűen, a Nagy Háború negyedik évében járunk, meg akarta tagadni kultúránkat? Keletre kacsintgatott volna, mint a Komp-ország fogalmának megalkotója?

2017. február 13. hétfő

Filed under: Link ajánló — Szávai János @ 13:38

A LAPOZÓMŰVÉSZ AVAGY MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT

Következő oldal »

2007.

Az oldalon megjelenített tartalom és publikációk Szávai János tulajdona.

További felhasználásuk csak az ő előzetes engedélyével lehetséges.